Oriah Hegyi Álmodó öreg indián verse

 

Nem érdekel, hogy miből élsz.

Azt akarom tudni, hogy mire vágysz,

És hogy mersz-e találkozni szíved és tested vágyakozásával,

Nem érdekel, hogy hány éves vagy.

Azt szeretném tudni, megkockáztatod-e,

Hogy hülyének néznek az álmaidért, a szerelmed miatt,

Vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.

Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal.

Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod

Középpontját,

Hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben,

És hogy további fájdalomtól való félelmedben

Visszahúzódtál-e már.

Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni

fájdalommal,

az enyémmel vagy a tiéddel,

Hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni,

hogy az eksztázis megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül,

hogy óvatosságra intenél,

Vagy arra, hogy legyünk realisták, és emlékezzünk az emberi lét korlátaira.

Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e.

Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek, azért,

hogy igaz légy önmagadhoz és, hogy eltudod-e viselni az árulás vádját azért,

hogy ne áruld el saját lelked.

Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is, ha az nem mindennap szép.

Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal, az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján, és azt kiáltani az ezüst holdnak,

hogy IGEN !

Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel.

Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után, fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket?

Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide??

Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában anélkül,

hogy visszariadnál.

Nem érdekel, hogy, hol, mit, kivel, voltál és mit tanultál.

Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről, amikor minden egyéb összeomlott.

Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal.

 
 

Dr. Thomas Gordon

Hitvallásom az emberi kapcsolatokról

 

Te meg én olyan kapcsolatban vagyunk, ami nekem fontos, és szeretném fenntartani. Mégis, mindketten különálló emberként élünk, ki-ki a maga egyéni igényeivel, szemléletével, és azzal a jogával, hogy megpróbálja kielégíteni ezeket az igényeit. Igyekezni fogok őszintén elfogadni magatartásodat, amellyel igényeid kielégítésére törekszel, vagy amikor gondod van igényeid kielégítésével.

Amikor megosztod velem a problémáidat, törekedni fogok, hogy igazán elfogadóan és megértően hallgassalak – úgy, hogy inkább megkönnyítsem számodra, hogy rátalálj a saját megoldásodra, semhogy a magaméira szoktassalak. Ha az én viselkedésemmel van gondod, mert az keresztezi igényeidet, bátorítalak majd, hogy érzéseidet őszintén elmondd. Ilyenkor meghallgatlak majd, és igyekszem változtatni magatartásomon, ha tudok.

Ha pedig a Te viselkedésed ütközik az én igényeimmel, és emiatt úgy érzem, nem tudlak elfogadni, ezt is meg fogom osztani veled: olyan nyíltan és becsületesen közlöm érzéseimet, amennyire csak tudom – bízva abban, hogy tiszteled annyira igényeimet, hogy meghallgass, és igyekezz ennek nyomán változtatni viselkedéseden.

Olyankor, ha egyikünk sem tud a másik kedvéért változtatni magatartásán, és úgy látjuk, hogy kapcsolatunkban itt az igények konfliktusa lépett fel, állapodjunk meg abban, hogy egyikünk sem él hatalmával a maga győzelme érdekében, a másikunk veresége árán. Szem előtt tartom az igényeidet, de figyelembe kell vennem a sajátjaimat is. Ezért hát igyekezzünk elkerülhetetlen konfliktusainkra mindig olyan megoldást találni, mely mindkettőnk szemében elfogadható.

Ha ezt tesszük, teljesülnek a kívánságaid, és az enyémek ugyanígy – senki sem veszít, mindketten nyerünk. Így pedig, igényeid kielégítése révén, tovább fejlődhetsz, növekedhetsz, mint önálló ember. Nem kevésbé én is. Kapcsolatunk így mindig egészséges lehet, hiszen kölcsönösen örömteli. Mindketten azzá válhatunk, amire belsőnkből képesek vagyunk, és továbbra is a kölcsönös tisztelet és szeretet érzésével viszonyulhatunk egymáshoz, barátságban és békében.